Gyulai Városbarátok Köre

Hírmorzsa

1937 után újra kiadtuk a Gyula város utcái és terei  című könyvet! 

Kapható: IQ Könyvesbolt (Kossuth tér), MÁTÉ Papírboltok, Mogyoróssy János Városi Könyvtár, Piac (Szabó Józsefnél)

Gyula rövid története - XIX. század után PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Gyula rövid története
XVI-XVIII. század
XVIII-XIX. század
XIX. század után
Minden oldal

A trianoni békeszerződés a város számára is tragikus következményekkel járt. Gyula a gazdasági vonzáskörzetébe tartozó 30 település közül 26-ot elveszített, a magyar–román határt a várostól csupán 4 km-re húzták meg. Az egykor Erdélyben, Bánátban dolgozó építőmesterek elveszítették piacaikat, 1930-ban 200 kőműves kivándorlási engedéllyel külföldre is távozott. A bajban mégis megmutatkozott a gyulaiak élni akarása. A helyiek eltanulták az 1890-es években megjelenő bolgár kertészektől az öntözéses növénytermesztést. A magyar kertészek újabb és újabb területeket kapcsoltak be az öntözéses gazdálkodásba. 1935-ben már csaknem 150 hold földet öntöztek a gazdák, sőt virágzásnak indult a melegházi kertészet is.

Közben országos jelentőségű intézmény lett a megyei kórház, a tüdőszanatórium. Létrejött a tejporgyár és két kiváló hentesmesternek köszönhetően világhírűvé lett a gyulai kolbász. Balogh József még kisipari formában gyártott gyulai kolbászáért kapott aranyérmet 1910-ben a brüsszeli világkiállításon. Ugyanezt az elismerést vehette át a gyulai kolbászt nagyüzemi szinten gyártó és világsikerre vivő Stréberl András 1935-ben. Mellettük még sok kitűnő hentesmester tette a dolgát becsülettel. A két világháború között 38 önálló hentesipari vállalkozás élt Gyulán, legtöbbjük az ország szinte minden tájára, de külföldre is szállította termékeit. A virágzó családi hentesipari vállalkozásoknak az államosítás, a kommunizmus sokszor tragikus eseményekkel vetett végett. Az 50-es években aztán – más körülmények között – újra sikerútjára indult a gyulai kolbász, a 70-es években nagyüzemmé fejlődött a gyulai hentesipar, 1978-ban létrejött a Gyulai Húskombinát.

De térjünk még vissza egy pillanatra az 1920 és 1945 közötti Gyulára. Új városrészek születtek, ismét megnyílt a múzeum, Scherer Ferenc megírta kétkötetes monográfiáját a városról, Kóhn Dávid pedig az elmúlt évtizedek gyulai történeteit, fejlődését foglalta kötetekbe. Gyula mindig a kultúra városa volt. Itt született Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője. Korábban olyan festőművészek dolgoztak a városban, mint Szamosy Elek, Munkácsy Mihály, Gyulai László.

A 20. század elején létrejött a gyulai művésztelep, ahova a kor több fontos magyar festője is visszatért festeni, kiállítani (pl. Rudnay Gyula, Tornyai János), de innen indult útjára (kis) Szilágyi István és Kohán György is.

Az 1950-es évek nemcsak a politikai változások miatt jelentettek válságos időszakot a városnak. 1950-ben a megyeszékhelyi rangot Gyuláról áthelyezték Békéscsabára. Mégis képes volt a város a megújulásra. Néhány év alatt a gyulai Várfürdő a hazai gyógyvízi központok élvonalába került és folyamatos fejlesztésekkel szélesebb közönség igényét szolgálja. Az új Corvin János Múzeum a megújult várban mutatja be a régi Gyula életét. Idén teljesen átalakul a Kossuth tér és a 2007. esztendő közepére a belváros is. A gyulai kastély megújulása még várat magára – reméljük, nem sokáig. Gyula városa Románia európai uniós csatlakozásával talán hamarosan visszanyerheti regionális pozícióját. Újra a környező 40 település gazdasági központja lehet, és kapu Erdély felé.

A városba érkező látogatót számos múzeum, kiállítás, időszaki rendezvény fogadja. Gyula a vásárok és fesztiválok városa is: az év szinte minden szakában talál igényes, pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas programot a városunkba érkező vendég.