Gyulai Városbarátok Köre

Hírmorzsa

1937 után újra kiadtuk a Gyula város utcái és terei  című könyvet! 

Kapható: IQ Könyvesbolt (Kossuth tér), MÁTÉ Papírboltok, Mogyoróssy János Városi Könyvtár, Piac (Szabó Józsefnél)

Gyula rövid története PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Gyula rövid története
XVI-XVIII. század
XVIII-XIX. század
XIX. század után
Minden oldal

Gyula rövid története

A mai Magyarország délkeleti régiójában, Erdély kapujában létező közel 800 éves Gyula város Békés megye igazi gyöngyszeme. Ezen a vidéken – ahol jó időben, különösen a vár bástyájáról a bihari hegyeket tisztán lehet látni – már a Krisztus utáni századokban a római császárság korában sokan laktak. A város születése az Árpád-kor végére tehető, akkor Gyulamonostorának hívták. Területe nem volt nagyobb, mint a mai belváros, mégis sokan megfordultak itt. A monostor Mária-képéhez messze földről érkeztek a zarándokok, ezért iparosok, kereskedők is letelepedtek itt a Körös mentén. Gyula neve először Károly Róbert királyunk 1313-ban lelt két oklevelében szerepelt. Az 1390-es években már egy 44 településből álló uradalom központja Gyula, sőt bíró és elöljáró, választó, valamint vásártartási jogot is kapott. Az uradalmat 1403-tól birtokló Maróthy János sokat tett a városért. Az ő idejében érkeztek Gyulára a Ferences rendi szerzetesek és ő építtette olasz építészekkel a Körös egyik kanyarulatában a gyulai téglavárat. A városnak ekkor már fejlett ipara volt. Ez időben született Dürer Albert, a német festészet kiemelkedő mesterének apja a Gyula melletti Ajtóson. Itt tanulta ki az ötvös szakmát, és vándorolt vissza Németországba. A Maróthy család kihalása után a királyra szállt uradalmat Mátyás király 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta, de a trónutódlást szem előtt tartó Mátyás fia erejét akarta növelni azzal is, hogy 1484-ben főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget adott Gyulának. Ezzel a város Békés megye székhelye lett és közel 500 évig az is maradt. 1540 táján teret nyert a városban a protestanizmus, a gyulaiak két tanítója, prédikátora volt Ozorai Imre és Szegedi Kiss István is. 1566-ban a gyulai vár és a város – Szigetvárhoz hasonlóan – török kézre jutott. A várat védő báró Kerecsényi László délvidéki kapitány helyzete kilátástalan volt. Miután elfogyott a várvédők élelme, lőszere és járvány is felütötte a fejét, feladta a várat Pertáf pasának. A török szabad elvonulást ígért, mégis csaknem minden várvédőt lekaszabolt a kivonuláskor.