Rendkívüli testületi ülésre gyülekeztek Gyula város képviselői március 13-án, a (részben) málló falú Városháza (a régi Megyeháza) Dísztermében. A sürgős randevút talán az "Integrált Városfejlesztési Stratégia" (IVS) elfogadása indokolta (bár kérdés, miért jó egy hónappal a reménykeltő pályázat határidejének lejárta előtt kell ezt rohamléptekkel megcsinálni). Súlyos érv volt a Polgármester asszony mérlegelésében az, hogy a "Virágos Európa Nemzetközi Verseny" egyik helyszíne július végén Gyula lesz. A vendégeket pedig nem fogadhatjuk ronda homlokzatú Városházával - így szólt az üzenet. Érdemes volt sietni, illetve a rendezvénnyel érvelni a felújításért? Nos, igen is meg nem is. "Már mi mállunk babám" - énekelte Besenyő Pista bácsi papája a L'art pour l'art társulat televíziós produkciójában. Mállunk holnap is tovább - mondaná a sokat látott épület külső, és udvari homlokzata, ha tudna beszélni.

Pedig olyan jól indult minden. Boros László Attila projektíró dinamikusan, diavetítővel felfegyverkezve magyarázta az integrált stratégiát, amelynek lényege az, hogy jó a városfejlesztésnek. Sőt még pályázni is lehet ezzel április végéig, igaz ehhez "akcióterületeket" kell kijelölni: magyarul melyik városrészt milyen jelleggel célszerű fejleszteni.

A bemelegítés után dr. Görgényi Ernő (Fidesz-MPSZ) lépett először akcióba. Kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy jó dolog egy-egy városrészt szociális, turizmus, vagy gazdaságfejlesztési területnek kijelölni. Mi történik, ha ezek a funkciók a mindennapi életben módosulnak? - kérdezte. Már láttuk magunk előtt az egykori berlini falakat megszégyenítő "elhatárolásokat", amikor a képviselő a konkrétum(ok)ra tért: nem kell újabb nyilvános vécét tervezni a belvárosban, ha a régi is be van zárva (talán azt is ki kellene nyitni, nem nagy vagy kis dolog ez kérem - a szerk.). Jogos a felvetés - folytatta a gondolatsort Durkó Károly városbarát képviselő - már ami az "akcióterületek" kijelölését illeti. A nyilvános WC kialakítása mellett a belvárosi övezet fejlesztésének másik útja pld. a Kohán képek "internálása" lenne a Művelődési Központ B épületébe (volt könyvtár).A képviselő jelezte: ezt még leírni is átgondolatlan dolog (hacsak nem bővítenék régen készen lévő tervek alapján a B épületet),a gyűjteményt más fontos képzőművészeti anyaggal célszerű lenne jóval nagyobb területen kiállítani és természetesen jövedelmezően menedzselni. A volt Harisnyagyár épületeiben pld. létrehozható lenne egy kulturális központ, és kiállítható lenne egy színvonalas művészeti gyűjtemény. Itt helyet kaphatna több rangos gyulai művész (pld. Koszta Rozália, Székelyhídi Attila, Oroján István) törzsanyaga is. Nyilván ez sok pénzt, pályázatot igényelne, de addig is a felújított Dürer - Terem Kohán-Teremre átkeresztelve otthona lehetne a kitűnő művész hagyatékának. Más lenne a helyzetünk, ha a rendszerváltozás óta eltelt esztendőkben született volna olyan kulturális koncepció, amelyet végre is hajtanak - állapította meg a városbarát képviselő. A papír ui. sokat elbír, de rajta a tinta, és a nyomdafesték is idővel megkopik.

KÉT ÚT VAN ELŐTTEM...

A stratégia két infrastrukturális fejlesztési lehetőséget is felvázol. Az egyik a Béke sugárút Árpád utcáig (esetleg a Vasútállomásig) történő rehabilitációja, a másik a Megyeház és a Kossuth Lajos utca komfortosítása. Mindkét pályázati lehetőség érint magántulajdonban lévő épületeket. Ezek átalakítását, felújítását akár 50%-ban is finanszírozhatja a nyertes pályázat.

Ez az első terv esetében a Komló és a vele szemben sorakozó üzletsor tulajdonosait érinthetné, a második variációban a Harisnyagyár, valamint a "Kis Kötőipar" volt épületeinek tulajdonosai kerülhetnek "helyzetbe"(ha egyáltalán akarnak - a szerk.). A legnagyobb vita meglepő módon mégsem erről, hanem az "akcióterületekről" szólt. Erdei Zoltán független képviselő Gyulavárit, és Dénesmajort lobbizta be a szociális rehabilitáció akcióterületi kategóriába (ezt még meglepiként a Központi Statisztikai Hivatalnak is el kell fogadnia). Torma Béla (Fidesz-MPSZ) többször is hozzászólt, mégsem értettünk ebből többet annál, minthogy a Budapest körúton élők is kerüljenek ide. Idekerültek. Juhász János (SZDSZ) összefoglalt, Erdmann Gyula (MDF) alpolgármester szerint le kellene porolni a Helyi Építési Szabályzatot (HÉSZ), utána lehet IVS-ben gondolkodni (csak addig sokszor lemegy a nap,talán most jobb lenne fordítva - a szerk.). Az alpolgármester meglepődött azon, hogy a tanácsnok Durkó Károly szerint nincs működő kulturális koncepció a városban. De igenis van! - jelentette ki, majd azt azért csendesen hozzátette: más kérdés, hogy mi valósul(t) meg belőle...

Jócskán eltelt az idő, mikor Perjési Klára polgármester közölte: csak 6 pályázat nyerhet a Dél-Alföldi Régióban, így csak 1 pályázatot érdemes beadni ( de hol van már azaz egy?!- a szerk.), majd kicsit talán a gyulavári lobbinak is üzenve arról beszélt, hogy most szép dolog gyulavári polgárnak lenni, ahol virágzik a kastély, és ahol biotehénből finom biotej folyik...Nincs is nagy baj akkor itt! - sóhajtott fel az időközben csüggedő testület, majd nem interpellációra jelentkező gombnyomós gyorsasággal szavazgatta meg azt, hogy akár decemberig is elkészülhet a pályázati anyag (legfeljebb jövőre nyerünk!), ha áprilisig nem is menne (miért ne menne?- a szerk.).

TISZTASZOBA, KOSZOS PÁRNA

Következett (volna) a Városháza felújítása - átmenetileg az intézményi felújítási keretből, 14 millió forintból. A polgármester szerint a város ennek finanszírozására a Pénzügyminisztérium beruházási céltartalékából jó eséllyel számíthatna ( tény, erre több esélyt látnak a városbarát képviselők is, mint az egykori ígéretre, a 24 milliárd forintos fürdőkettes, zászlóshajós beruházásra - tényleg emlékeznek még 2006 tavaszára? - a szerk.). Perjési Klára azzal indokolta a sürgős felújítást, hogy július végén Gyula városa (sokak szerint ő maga) lesz az egyik házigazdája a "Virágos Európa Nemzetközi Versenynek". Talán szerencsésebb lett volna azzal érvelni, hogy egyetlen település megítélésének sem tesz jót az, ha omladozik - az udvar felől is! - a Városháza homlokzata (ez olyan, mintha a tisztaszobában koszosan tartanánk a párnákat - a szerk.).

A jobboldal képviselőinek többségét, és Beszterczey László (Ipartestület) honatyát nem hatotta meg az sem, hogy a polgármester másodszor is megszavaztatta az előterjesztést, ha már elsőre nem ment át. Másodszor sem, a jobboldalról csak Galbács Mihály, és Erdmann Gyula szíve enyhült meg (egy kicsit), de a 10 igen szavazat is kevés volt a Városháza utcafronti tatarozásához. Szalai György (Városbarátok) a Gazdasági Bizottság csirke nélküli 6 igenes szavazása után, a (le)szavazás előtt még közölte:egy ilyen munkát talán jobb előbb tervezni, és utána pályázni, de ezt a nyerhető "pénzügyes" pályázatot azért nem kéne kihagyni. Kihagyta a testület. A váratlanul hosszúra nyúlt alkalmi városházi légyotton szó volt még a Gyulai Közüzemi Kft-vel köthető üzemeltetési szerződésről, ami főleg Baranyó Géza (Fidesz – MPSZ) képviselőt aktiválta. Nagyon izgalmas vita alakult ki az értékcsökkenési leírásról, és annak a korábbi években tapasztalt "gyakorlatáról". Szalai György (Városbarátok) még elmondta: jó lett volna, ha a pályázatírók figyelembe veszik a pályázati kiírásban foglaltakat, így nem utólag kellene szembesülni azzal, hogy bizonyos források kiesnek a költségvetésből.

De ekkor már sokan üveges szemmel, csüggedten hallgatták az amortizáció szépségeit. Érteni nem értették az biztos. Sebaj! Itt a tavasz, márciusban pedig újrakezdjük. Mindjárt huszonnegyedikén.

(városbarát)