Minden jó, ha a vége jó - tartja a mondás. Hát még, a kezdet milyen jó lehet! Gyula Város Képviselőtestülete a városbarátok, és a hentes hagyományőrzők alapos "előkészítése" után bölcs döntést hozott, amikor a 2008. március 27-i ülésén az elsők között tárgyalta a Kétegyházi úti (egykor szebb napokat megélt), volt vágóhíd önkormányzati részének hasznosítását. Történelmi döntés született: a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete öt évre, csekély térítésért kapott használati jogot az épületre, amelynek állagmegóvására is sor kerülhet. Visszakerülhet a régen tanműhelyként használt ingatlanba a Húsipari gyűjtemény. A páratlan, helytörténeti érdekességű anyag restaurálása elkerülhetetlen, gyarapítása pedig lehetséges - már ha a gyulai henteseken múlik.

Azért nem ment simán a dolog. A Városbarátok kezdeményezésére az egykor Szigeti Attila által összegyűjtött Húsipari Gyűjtemény anyaga ugyan hazakerült Békéscsabáról (ma egy biztonságos, száraz raktárban pihen), de a Szalai György (Városbarátok) vezette Gazdasági Bizottság, majd a képviselő-testület 2007 novemberi döntését többen nehezen tudták elfogadni a város vezetői közül.

Mi történt? A régi (idén 140 éves, műemlékké nyilvánított) vágóhíd önkormányzati részét el akarta adni a város, 20 millió forintért. A Húsipari Gyűjteményt átadták a békéscsabai központú múzeumnak... A bérlő-vevőjelölt szerencsére visszalépett, a Városbarátok ekkor javasolták, hogy (a gyűjtemény azonnali visszahozatala mellett) tartsuk meg az ingatlant, költözzön vissza régi helyére a húsipari bemutató, és kérjük fel a hagyományőrző henteseket a szakmai felügyeletre, a gyulai hentesipar régi értékeinek ( akár gasztronómiai látványossággal, házi gyulai kolbász készítésével ötvözött) ápolására.

Az önkormányzati döntés tehát fél éve megszületett. Több hónapos szervezőmunka után megalakult a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete, így minden adott volt a következő lépéshez. Csakhogy: állítólag újabb (vagy a régi) vevő jelentkezett az ingatlanra, immár 27 millió forintot is adott volna érte...A város szűk vezetése ekkor még az ingatlan eladását támogatta volna, közben suttogó propagandával vádolták a Városbarátokat: ki akarnak venni a város kasszájából (az eladás meghiúsításával, az felújítással együtt) 30 millió forintot...Tapasztalat szerint ennél több pénzt is el tud feleslegesen költeni (főleg polgármesteri ötletekre) Gyula város vezetése, így a Városbarátok nem támogatták a vagyonfelélés legújabbkori gyulai változatát. Egyébként se lehet rossz a stratégia, ha a 20 millió forintos eredeti kínálati ár helyett fél év alatt 27 millió forintra értékelődött fel az épület. Csendben meg lehet kérdezni az illetékeseket: vajon mitől?...

További találgatások helyett foglalkozzunk inkább azzal, mi történt 2008. március 27-én. Nos a hentesek, jelentem készültek. Vastag és vékony Gyulai Kolbásszal kínálták a képviselőket, a polgármesterasszonyt, a címzetes főjegyzőasszonyt, és mindenkit, aki a Díszteremben tartózkodott. A felvezetést Durkó Károly tanácsnok (Városbarátok) vállalta magára, majd (a leszármazott Boltizár Lászlóné Badura Ilona, vagy ahogy sokan ismerik, Médike) felajánlásának köszönhetően Badura József egykori gyulai hentesmester eredeti kolbász címkéivel ajándékozta meg a képviselőket. Matula László, a hagyományőrző egyesület elnöke közben sorolta azokat a hentesiparhoz kapcsolódó idei évfordulókat, amelyekről nem feledkezhetünk meg.

Íme:

-150 éve született Nagy József hentesmester, fia 1928-tól volt hentesárú kereskedő

-140 éves a gyulai városi vágóhíd, jelenlegi formája 1893-ban, 115 éve alakult ki

-Idén lesz Ifj. Balog József halálának 75. évfordulója (neki köszönhetjük a Gyulai Kolbász első nemzetközi sikerét, 1910-ben, a Brüsszeli Világkiállításon - a Gyulai Hentesáruk Aranyérmet, és Díszoklevelet kaptak).

-75 éve lett BNV Aranyérmes a Puczkó József által gyártott Gyulai Kolbász

-75 éve született meg a Gyulai gyártású Kolbász első márka, és védjegye (az összefogásban Stéberl András, Nagy József, Puczkó József, Scheibert József, Róth János, Lelik Gyula, Furka István, Gyepes János hentesmesterek vettek részt).

-120 éve született, 60 éve halt meg Stéberl András, aki kereskedelmi sikereivel világhírűvé emelte Gyulai Kolbászt, sokat tett Gyula városáért

-50 éve indult el a Gyulai Kolbász nagyipari gyártása

-30 éve kezdte meg működését a Gyulai Húskombinát

-2008.január 30-án alakult meg a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete

A hagyományőrző egyesület tagjai (immár 60-an vannak), szeretnék újra magasabb szintre emelni a házi (manufakturális) Gyulai Kolbász gyártását városunkban, és szoros partneri együttműködésre törekednek a Gyulai Húskombinát Zrt-vel (az ez évi együttműködés lehetőségeinek egyeztetése Durkó Károly, és Szalai György közreműködésével már meg is kezdődött Ruck Jánossal , a cég vezérigazgatójával) . Köszönettel vették a cég egykori vezérigazgatójának Zám Andrásnak ,és Stéberl András lányának, a Kaposváron élő Stéberl Ilona támogatását.

A kóstoló közben és után már szinte minden képviselő a házi gyulai kolbászkészítés hagyományainak "megmentését" szorgalmazta (bejöttek az ízek), és "életét és vérét" kínálta a hentesmesterek céljainak eléréséhez. Perjési Klára polgármesterasszony pedig a kínált falatokat ízlelve megjegyezte: lehet, hogy nekem is ezt kéne csinálnom? A testület 20 igen szavazattal támogatta a gyulai hentes hagyományőrzés feltámasztását. Tegyük hozzá: a 24. órában. A polgármesterasszony azért még megjegyezte: jó lenne, ha nem csak pénzt kérni jönnének majd az egyesület tagjai (fontos a bizalom..., ami talán ha reneszánsz ruhában érkeznek a mesterek, hozzá, akkor nagyobb lett volna részéről).

Persze nem kell mindenkinek a régi polgári Gyulát idéző gyökerekért lelkesedni. Most már a gyulai henteseken a sor. Történelmet írhatnak, a lehetőség adott.

vbk

Fotó:Balla Tibor (Csonti)