Interpellációk és ami utána jön…

Továbbra is a képviselőtestületi ülések legizgalmasabb időszakának tekinthetők a kérdések, interpellációk és az azokra adott válaszok. A májusi összvárosi találkozón pld. Durkó Károly (Városbarátok) a gyulai apartmankiadók kérésére interpellálva kérte a Várfürdő vezetését: fontolják meg az éjszakai wellness fürdőzés visszaállítását. A szállásadók elmondása szerint a korábban szépszámú román állampolgárságú vendégek azért (is) maradtak egy (vagy több) éjszakára a városban, mert kedvelték ezt a szolgáltatást. A civil „pártállású” tanácsnok még azt is felvetette, hogy a nyári jegyáremeléssel egy kétgyermekes család egy napi „várfürdőzése” nem jön ki 10 000 Ft-ból…és ugyanennyi pénzből máshol több szolgáltatást megkapva nyaralhat. Egy hónap elteltével jött is a válasz. A fürdővezetés kérte, hogy a képviselő nevezze meg a kérést megfogalmazó „apartmanosokat” azt érzékeltetve, hogy talán nincsenek is ilyenek. Az éjszakai wellness szolgáltatásról pedig rövid ujj és számgyakorlattal leírták, hogy nem éri meg. Végül felszólították a városbarát képviselőt arra, hogy ne interpelláljon, mert a televízió nyilvánossága előtt –idézem- negatív hangulatkeltésbe csúszhatnak át a Várfürdővel kapcsolatos felvetések. Válaszában Durkó Károly csaknem húsz apartman tulajdonos két levelét olvasta fel a televízió nyilvánossága előtt.

Egy a Várfürdő igazgatóinak szóló kérés írásbeli megismétlése, egy pedig a képviselőnek szóló nyilvánosság előtti képviseletükre szóló felkérés volt. A civil képviselő egyben „szelíden” visszautasította azt, hogy a döntően városi tulajdonban lévő Várfürdő igazgatói megmondják, mikor szólaljon meg a nyilvánosság előtt egy „városi honatya” és mikor nem. A képviselő dolga az, hogy az őt megkereső emberek véleményét felvesse, azt képviselje – mondta – a Várfürdő működési változásai pedig igenis érzékenyen érintik a gyulai szállásadókat, amiről tárgyalni kell. A fürdő testületi ülésen jelenlévő egyik igazgatója Boros László átvette az apartmanosok levelét, Durkó Károly pedig felajánlotta a közvetítést az ügyben. Meglátjuk lesz-e érdemi válasz erre…

Más. Több jelenlegi és korábbi városvezetőnél (Perjési Klára, Juhász János) is kivágta a biztosítékot az az interpelláció, amely egy több mint 4 éve húzódó ügynek akar véget vetni. A gyulavári tornaterem építése után több vállalkozás a mai napig nem kapta meg a jogosan járó pénzét, mert a fővállalkozó nem fizette ki őket. A gyulai önkormányzat vezetése engedményezést fogadott el az ügyben, amelyet később visszavont. A Vasalat Kft. ügyvezetője Cseke András levelében jelezte: Perjési Klára polgármester személyes garanciát adott a követelések kifizetésére, cége ezért folytatta és fejezte be a munkát, végül járandóságukat mégsem kapták meg. Cseke András –hogy oldódjanak a görcsök- a Vasalat Kft.-t megillető több mint 5 millió Ft-ot a Steinway zongora megvásárlására és a Stéberl-szobor felállításának finanszírozására ajánlotta fel. A Városbarátok arra hívták fel a figyelmet, hogy erkölcsi-morális kérdés a kínos helyzet megoldása (az ügy kárvallottja a gyulai Bánhegyi József is), nem tehetünk úgy, hogy nem halljuk meg a becsületes munkát végző gyulaiak kérését. Juhász János (SZDSZ) tanácsnok nem örült a témának és megkérdezte: miért most jönnek elő a Városbarátok az üggyel? Volt erről szó korábban is, de maga az érintett és a gyulai emberek is kérték ezt tőlünk - jött a válasz. A polgármesterasszony indulattól sem mentesen „gratulált” a Városbarátok elnökének a felvetéshez, és gyakorlatilag meghazudtolta Cseke Andrást. A májusi interpellációra a júniusi testületi ülésen nem érkezett írásbeli válasz. Durkó Károly viszont nem fogadta el a szóbeli „indokokat” és többszöri határozott kérése után a polgármester szavazást rendelt el az ügyben. Szerencsére a testületnek sem tetszett az „asztalról lesöprősdi” játék, nem fogadta el a semmitmondó választ a többség, így az Ügyrendi Bizottság napirendre tűzi a kérdést. A válasz - a jövőre nézve is tanulságul - egyszerű: csupán ki kell fizetni a gyulai embereknek az elvégzett munkáért azt, ami jár, figyelni kell az adott szóra, és azt utólag nem illik letagadni…

- íródeák-