Hajdan messze földön híres volt Gyula városa évszakonként megrendezett állat és rendes nagyvásárairól. A piaci élet aztán 1945 után lassan összezsugorodott… Előbb a valamikori „Lenin gödör” helyére, aztán az Erkel térre, majd a mai területre kerültek a piaci árusok. Az állatvásár kikerült a mai sporttelep mellé a Vásártérre, de már onnan is költözni kellett. A mai piac pedig lepusztult képet mutat, annak ellenére, hogy a sárga nagy falon plakát hirdeti: Európa itt épül. Nem hisszük.

Igazán szépen bekerített hulladozó vakolat, pókhálós, hiányos burkolatok, esetenként víztócsák vagy poros hangulat…sorolni lehetne a vegyes érzéseket kiváltó jelenségeket. Pedig a piac mindennapi életünk része, az is kell, hogy maradjon. Igény van rá, az biztos: bizonyíték erre, hogy városunkban  többen is próbálkoztak piaci jellegű árusítás szervezésével. A lakosság általában szívesen vette a szervezők részéről a fáradságot. A megoldás talán mégsem az alkalmi adásvételek szervezése, sokkal inkább egy, a kor követelményeinek megfelelő, turisztikai értékkel is bíró kisvárosi piac kell legyen. Tudomásul kell vennünk, hogy a piac a lakossági ellátáson túlmenően fontos része közösségi életünknek. A korábbi évekhez képest csökkent a piac területén található  helyiségek és elárusító helyek kihasználtsága. Ennek természetes következménye a piaci bevétel csökkenése. A lepusztulás elindult: pedig ha a gyulai piac nem veszi fel a versenyt (minden tekintetben) a multi áruházakkal, a következő évek gazdaságtalan üzemeltetéshez vezetnek, az épületek valamint a környezet még elhanyagoltabb lesz. Változás kellene a piac működtetésében, vevő és kereskedőbarát feltételeket kell kidolgozni, és pénzt kell áldozni a gyulai piacra. Amíg nem lesz késő. Valamit könnyű tönkre tenni, de nagyon nehéz újjáépíteni.

Szalai György