Átadják a Civil Szolgáltató Központot, aláírják a Civil Kerekasztal alapokmányát május 21-én hétfőn a Béke sugárúti volt Ifjúsági Házban, az egykori Weisz Mór villában.

A május 21- 28-ig tartó eseménysorozatot (I. Gyulai Civil Hét) a Városbarátok is üdvözölték. Öröm az ürömben, hogy – bár a civil szervezetek javaslatait várták a hét programjaira – a Városbarátok által javasolt négy személy közül senkit sem hívtak meg a lokálpatrióta tevékenységről is szóló „gyulai utazók” beszélgetőestre. Sós Imre civil referens sajnos érdemben nem tudta indokolni, érdemben nem is kívánta megválaszolni, miért nincs mód a Városbarátok említett rendezvényen való részvételére, a civil kerekasztal alapokmánya tervezetének „véleményezésére” pedig egy napot sem hagyott a civil referens. E-mailben elküldött, megindokolt kéréseinket itt elolvashatja:

Kedves Imre!

Gratulálok a programhoz, van azonban egy kis hiányérzetem: a civilek az elmúlt esztendőkben komoly eredményeket értek el a városi képviselő-testületben dolgozva. Környezetünk javításában, a Kapus – híd nevének visszaállításában és rendbehozatalában, az Október 23-a tér létrehozásában, a város régi épületeinek megmentésében komoly szerep jutott a testületbe a gyulaiak akaratából bejutó és ott dolgozó képviselőknek. A “testületi” civileknek (is) köszönhető az, hogy az értékvédelmi rendelettel csaknem 30 fontos gyulai épület megújult, hogy a városi piac rehabilitációja elkezdődött, hogy a gyulai Húsipari gyűjteményt sikerült visszahozni Gyulára, a régi vágóhíd városi tulajdonban lévő épületét pedig nem kótyavetyélte el a város. Tőlünk indult a Nagybányával létrejött testvérvárosi kapcsolat, a Kohán György kiállítás a magyar festészet bölcsőjében szintén a mi kezdeményezésünk volt. A városi sporttelep műfüves borítását is civil városi képviselők kezdeményezték és “menedzselték” végig. Fontos szerepünk volt abban, hogy nem nagyobb összegben bocsájtott ki kötvényt a város (talán már csődbe is mentünk volna), gazdasági kérdésekben is mindig megszólalunk. A kulturális területre tekintve elég, ha megemlítjük a Régi gyulai mesterek, a Szilágyi István, József Dezső és a Koszta-Hajdik emlékkiállításokat, valamint a régi szatócsbolt hazahozatalának kezdeményezését. A “Gyula régen és ma” könyvsorozat évente jelentkező helytörténeti dokumentációs munkájáról, értékmentéséről és ismeretterjesztő, valamint városmarketing munkájáról még nem is írtam semmit. Az utazó civilek közül pedig a legfontosabb értékmentő Balla Tibor Péter – nem látom a meghívottak között.

Imre, te magad nyilatkoztad a Gyula Tv- ben, hogy a 300 papíron létező civil szervezet közül valójában alig 50 működik. Talán nem kellene teljesen megfeledkezni azokról, akik a város döntéshozó testületének munkájában – a gyulai polgárok felhatalmazásából – részt vesznek, és azon kívül is dolgoznak. A testületben reprezentált civil szervezetek a 2010-es választáson a szavazatok kb. 35%-át kapták. Egy pártnak vannak képviselői a testületben, a többi képviselő mind civil. Gyanítom, hogy a legtöbb lakossági észrevételt, kérést is mi közvetítjük a városvezetés felé kérdések, interpellációk formájában.

Imre! Gondold át mindezt, amit barátsággal írtam neked. Az összefogás ui. csak egy súlytalan szó marad, ha a szóban csak a magánhangzók vagy csak a mássalhangzók fontosak.

Ugye érted.

Üdvözlettel:

Durkó Károly

…“Talán egyet értesz velem abban, hogy nagy bátorság lett volna tőlem, hogy kitalálok valamit és ráosztom valamelyik szervezetre.” Ezt írtad nekem többek között a levelemre. Tedd a szívedre a kezed: tudtad te, hogy kiket lehetne keresni azzal kapcsolatban amit írtam, nagy “bátorság” sem kellett volna hozzá...

De nézzünk előre, a levélre válaszolva kértél javaslatot (bár tudod az Önjelöltség sose jó, még ha nem is kell álszentnek lenni):

Keddre a Gyulai civil utazók kerekasztalhoz meg lehetne hívni Balla Tibor Pétert (gyulai értékek gyűjtője, örökös városbarát, a “Gyula régen és ma” könyvsorozatot kiadó alapítvány tagja), Székely Árpádot (gyulai képzőművészek gyűjtője és bemutatásának szervezője, a gyulai női kézilabdasport sikereinek kovásza) és Durkó Károlyt (értékvédelem egyik szorgalmazója, az illetékes bizottság vezetője, gyulai művészeti értékek gyűjtője és bemutatásának szervezője , a “Gyula régen és ma” könyvsorozat szerkesztője. Mindannyian sokat utaztunk is az eredményekért.

Szalai Györgyöt “a város gazdasági élete vállalkozói, civil szemlélettel” címmel is fel lehetne kérni egy beszélgetésre. Dr. Ruzsa György a kisebbségek civil kapcsolatairól, lehetőségeiről, létező programjairól beszélhetne…"

Az I. Gyulai Civil Hét tehát – úgy tűnik – szándékunk ellenére a Városbarátok nélkül kerül megrendezésre. Mindenesetre tettünk egy újabb javaslatot arra, milyen beszélgetést rendezhetnénk közösen a jövőben: sok könyv jelent meg az utóbbi években a városról. Gyulai könyvek-gyulai kiadók címmel lehetne számvetést készíteni egy pódiumbeszélgetésen erről a szép munkáról.

A Városbarátokon nem múlik.